Rólam
7 éves korom óta a tánc és a színház határozza meg az életemet. A Táncművészeti Egyetem elvégzése után jöttem rá, hogy számomraa tánc nem a versenyzést jelenti, hanem sokkal inkább művészet és terápia.Ekkor kezdtem el más utakon haladni, így jutottam el a színházi neveléshez, az argentin tangóhoz, valamint a pszichodinamikus mozgás- és táncterápiához. Az improvizáció, kreativitás, kapcsolódás, érintés azok a kulcsszavak, amelyek mindhárom terület alapját képezik és meghatározzák a hivatásomat.
„ A jó értelemben vett tömegsport mindenkinek hasznos. A motivációt azonban már egészen kicsi kortól kezdve mintha csak abban látnánk, hogy az erőpróba egyetlen tétje a győzelem lehet. Pedig lehetne az öröm is, a játék öröme, a közös felszabadult mozgás öröme, az ügyesség, a játékosság, a mozgásban megnyilvánuló kreativitás élménye, miközben tiszteljük és tanítjuk a kisebbeket, a gyengébbeket, az ügyetlenebbeket.”
(Orosz Katalin és S. Nagy Zita: A Sorsformáló 9+1 hónap)
Partnerek
