7 éves korom óta a tánc és a színház határozza meg az életemet. A debreceni Simonffy Emil Zeneiskola balett- tagozatán tanultam a tánc mozdulatokat és koreográfiákat. A Poroszlay Éva mesternő által vezetett társulat tagjaként számos operában, klasszikus balettben volt alkalmam szerepelni. Már akkor magával ragadott a színház világa, amivel aztán mélyebben az Ady Endre Gimnázium irodalom-dráma tagozatán volt szerencsém megismerkedni. A balettcipőt 15 éves koromban versenytánc cipőre cseréltem. Innentől kezdve a versenyzés és a fellépések töltötték ki a szabadidőmet.
A társastáncokat, valamint a szakmai módszertani alapokat a Valcer Táncstúdió tagjaként sajátítottam el. Azonban a Táncművészeti Egyetem elvégzése után jöttem rá, hogy számomra a tánc nem a versenyzést jelenti, hanem sokkal inkább művészet és terápia. Ekkor kezdtem el más utakon haladni, így jutottam el a színházi neveléshez, az argentin tangóhoz, valamint a pszichodinamikus mozgás- és táncterápiához. Az improvizáció, kreativitás, kapcsolódás, érintés azok a kulcsszavak, amelyek mindhárom terület alapját képezik és meghatározzák a hivatásomat.
A tanítványaim közül sokan nem versenyszerűen, csak az örömteli mozgás elérése érdekében iratkoznak be táncoktatásra, ez pedig jó alapot szolgáltat arra, hogy a táncfejlesztésen túl a művészetek iránti fogékonyságot is kialakítsam náluk. Hiszen a művészetekhez értő, önmagát többféle módon kifejezni tudó ember kiegyensúlyozottabb, magabiztosabb lesz. Ez a kiegyensúlyozottság és magabiztosság azután az élet más területein is kedvezően hat majd a teljesítményre.
Ahogy Orosz Katalin és S. Nagy Zita írja a Sorsformáló 9+1 hónap című könyvében:
„ A jó értelemben vett tömegsport mindenkinek hasznos. A motivációt azonban már egészen
kicsi kortól kezdve mintha csak abban látnánk, hogy az erőpróba egyetlen tétje a győzelem
lehet. Pedig lehetne az öröm is, a játék öröme, a közös felszabadult mozgás öröme, az
ügyesség, a játékosság, a mozgásban megnyilvánuló kreativitás élménye, miközben tiszteljük
és tanítjuk a kisebbeket, a gyengébbeket, az ügyetlenebbeket.”
A gyermekek és a felnőttek társastánc oktatásán kívül a dinamikus szenzoros integrációs terápia módszerével segítem az óvodáskorú gyermekek mozgásfejlesztését. A foglalkozásokon nemcsak a mozgás ügyességének javítása a cél, hanem alapjában véve a gyermeki személyiség kibontakoztatása.